GPS-t akarok!

A műszer egy közepes méretű hord ládában érkezett, egy T10 táblagéppel, valamint egy hord zsákban kicsire összecsomagolt speciális Gitzo állvánnyal.
A dobozban még két hagyományosnak mondható – azaz az S-mérőállomásnál már megszokott – intelligens akkumulátor, illetve szintén ott alkalmazott dokkolós akkutöltő kapott helyet.
Jó dolog is a rendszerszemlélet és a kompatibilis eszközpark!

A fülénél kiemelt szürke-sárga műszer igazán érdekes, de szerintem jópofa dizájnnal bír.

Persze, ezt a különc, ugyanakkor letisztult és funkcionális formatervezést a Trimble-től már jó ideje megszokhattuk.

Az egész szkenner kb. 35 cm-es magasságával és 17 x 18 cm-es alapterületével, valamint akkustól is 6 kg-os tömegével leginkább egy mérőállomásra emlékeztet. A távcső helyén egy korongszerű optikai rendszer található, kamerákkal, illetve valahol, a sötétített üveg mögött elrejtett szkenner megoldással.
A koaxiális kamerák egyébként 10 MPx-esek.

A nagy sebességű (é.: 500.000 pont/mp) ToF mérőrendszer maximális látómezeje 360° x 282°, azaz dóm szkennerről beszélünk.

„Első távcsőállásban” a fogantyú jobb kézre esik. Itt található a bekapcsoló gomb, mellyel amellett, hogy meglepő módon ki-be kapcsolhatjuk az eszközt, még 3D-szkennelést is indíthatunk vezérlő használata nélkül. Rövid megnyomásával ugyanis az X7 az utoljára beállított letapogatási és fényképezési paraméterekkel végrehajtja a mérést.   

Kicsit lejjebb az alhidádé közelében egy vízzáró ajtócska mögött lelünk rá a 32 GB-os SD memória kártyára, melyre a műszer az elsődleges adatrögzítést végzi. Miért nevezem így?  Nem szeretnék előre szaladni a sztoriban, így erre később térünk vissza.

Az átellenes műszeroszlopon kapott helyett az akkumulátorkamra, az említett, töltöttségi információkat mutató LED sorral, ill. teszter gombbal rendelkező mérőállomás akkumulátorral.

Ha már LED-ekről beszélünk: a műszer alhidádéján is azok találhatók. Ezek különböző színekkel és villogással szolgáltatnak információt az szkenner hogylétéről.

A műszeren az említetteken kívül további interfésszel nem találkozunk.

​

Tehát nézzük meg a hozzá kapott terepi tabletet!

​

A T10 a gyártó egyik nagyágyúja – jó hát, elfogódottan kérdezhetném, hogy melyik terepi vezérlő nem az a Trimble-nél?  

​

De most komolyan, a katonai szabványoknak megfelelő, 10”-os színes, multi-touch érintőképernyős, Windows10 Enterprise operációs rendszerrel bíró, 2.5 GHz-es Intel® Core™ i7 procis táblagép tényleg brutális jószág.

Többféle verzióban (pl.: 2.4 GHz-es mérőállomás távvezérlő rádióval, vagy anélkül) elérhető, sőt számos olyan hasznos tartozékkal, mint teljes, dokkolós billentyűzet, különféle tartók vagy éppen megnövelt teljesítményű pót akkumulátor tovább cicomázható.  

​

A nagyfelbontású kijelző többujjas gesztusokkal kezelhető, de jár hozzá aktív ceruza is. Tartalmaz 72 csatornás GNSS-t is, így ha a korábban említett Robot mérőállomás vezérlőként használjuk, a GPS Search és -Lock is megvalósítható vele a prizmaoldalon.

Ha valaki GNSS vevőhöz szeretné használni, Bluetooth-szal is fel van szerelve. Persze, ezt mérete miatt már kicsit túlzásnak érezném – de a lehetőség adott. Fontos felhasználási területe azonban minden olyan terepi megoldás, ahol a képi, térképi, vagy pontfelhő színes, szélesvásznú megjelenítés releváns.

Erre jó példa az SX10 támogatása, ahol a „hagyományos” térképi megjelenítést kiegészíti a VISION™ képalkotó technológiával történő irányzás, képdokumentáció készítés, illetve IFC formátumú BIM modellek vagy éppen a 3D-pontfelhők terepi kezelése.

Ezek nagysebességű, közeli vezérléséhez rendelkezik WiFi kapcsolattal is. Lényeg, hogy mindezek áttekintése, kezelése akadás nélkül fut a T10-en.

​

Az X7 vezérléséhez a Trimble Perspective-t kell futtatnunk.

Maga a szoftver jól kezelhető, szép felülettel bír. Az ilyen alkalmazásoknál megszokott, szkennelési fájlok kezelési, a mérési módszerek paraméterezési és az eredmények rögzítési feladatai mellett még egy nagyon komoly funkcióval bír. Ez pedig az automatikus, relatív pontfelhő illesztés.

​

Tegyük a lábra, kapcsoljuk hát be a szkennerünket, illetve indítsuk el a szoftvert!

​

Maga a „tappancsokban” végződő lábakkal rendelkező, pehely könnyű Gitzo állvány is megérne ám egy misét! Gyorsszorítós kivitel, három tagjának köszönhetően egészen extrém kombinációkban is nyitható, csukható. A műszer rögzíthető rá hagyományos 5/8” szívcsavarral, vagy spéci, gyors állvány fejezet kiegészítővel.

Én az előbbit használtam.

​

Node, térjünk vissza a vezérléshez, hiszen a műszer már áll!
A T10 és X7 WiFi kapcsolatának felépítése után már el is kezdhetjük az észlelési módok konfigurálását.

Választhatunk 2, 4, 7, 15 perces mérési- és un. „standard” és „high sensitivity” mód között.

Nem kell megijedni, az állásponton eltöltött időtartamok mellé a Perspective kiírja a felbontási értékeket is.

A legjobb a 4 mm@10 m, a legkevésbé pedig 11 mm@10 m-t jelent, egyetlen műszerállásból végzett észlelés esetén.  

Se a műszeren, se a Perspective szoftverben ne keressünk valódi, vagy e-libellát. A beállítást és szkennelés indítását követően ugyanis a műszer kvázi kalibrálja magát és függőlegesre állítja az állótengelyét, méghozzá
0.3 mm@ 20 m megbízhatósággal. Ez az egyik varázslat az X7-nél.

Az indítási folyamat kb. 20-25 mp-ig tart neki, forog egyet, illetve megmozgatja a kamerákat.

Persze, speciális feladatoknál ki is kapcsolható ez a funkció belőle, ilyenkor a Trimble Real Works feldolgozóban ki kell kattintani a kompenzátor opciót.

​

A teszt során 4 perces standard mérést választottam, ami 4 mm-es elméleti felbontást jelentett. Mivel sok esetben a mérendő felület közelebb volt, mint 10 méter, ráadásul 30-40%-os volt az átfedés a pontfelhők közt, így az irodai ellenőrizve a pontokat a TRW-ben, nem volt ritka a 2-3 mm pontsűrűség sem.

A magas érzékenységű szkennelést egyébként kifejezetten problémás, azaz nagyon sötét vagy éppen nagyon fényes felületek letapogatásához találták ki. A teszt során azonban úgy vettem észre, a standard is jól vette az ilyen jellegű akadályokat.

Több szkennernél megfigyelhető, hogy a fényes felületek összezavarják. Előfordulhat pl., hogy a rendszámtáblák, közlekedési táblák speciális felülete, vagy éppen a fényes sínszálak, üveg,- vagy tükröződő felületek szétszórják, zajossá teszik a pont felhőt, vagy – s talán az a jobbik eset – egész egyszerűen ezekre nem is „születik” szkennelt pont.

Nos, az X7 esetében valamit nagyon eltaláltak a fejlesztők!

A teszt során ezek ugyanis sima standard módban is csodálatosan leképződtek: rendszámok, kresz táblák, sínszál, mind, mind megvan! Az ablakok sem okoztak gondot, ahová belátott a szkenner és megfelelő volt a beesési szög, oda készült pontfelhő.

A többit levágta, így nem született „összevisszaság” az üvegek mögött.

Ez tehát a második varázslat.

A harmadik a már előzetesen beharangozott adatrögzítés és illesztés.

​

Kapjuk a vállunkra az X7-t és sétáljunk át a következő pontra!

Amennyiben nem a szkenner bekapcsoló gombjával, "à la nature" végezzük a szkennelést, hanem a Perspective irányításával, úgy a szkennelést követően automatikusan megkezdődik az adatletöltés.

Az alkalmazás WiFi-n keresztül lehúzza a pontfelhőt az X7-ről s a második állástól kezdve meg is kezdi az összeillesztés.

Ráadásul az egész multi-taskban működik, hogy még véletlenül se ihassunk meg egy kávét az állásidőben!

Míg folyik ugyanis szkennelést követő fotózást fényképeinek letöltése a háttérben (amennyiben készítettünk képeket), a Perspective már matekozza is a pontfelhő regisztrációt.

​

Ez kétféleképpen zárulhat.

A jobbik eset, hogy megtörténik az automatikus illesztés, amire 30-40%-os átfedés esetén elég jó az esély.

A másik, hogy a szoftver jelzi, nem sikerült neki. Ez esetben behívja a két pontfelhőt, egymás mellé osztott képernyőn, ahol kézzel úgy nagyjából ki kell jelölnünk egy-két közös pontot. Ezt követően már működik az automatikus újraillesztés.

Arra is van lehetőség, hogy módosítsunk az illesztési sorrenden, azaz mi mondhatjuk meg azt is, melyik pontfelhőnket, melyikkel regisztrálja a szoftver.

A képernyőn ezt az álláspontok között, mint egy sokszögvonalat szemlélhetjük.

Sőt, ha elcsomagoljuk a műszert a munkaterület felénél és másnap folytatjuk, ezzel a módszerrel, az újonnan született pontfelhőket is a régiekhez illeszthetjük ugyanabban a projektben.

​

Persze, az automatikus letöltéssel a műszerben lévő SD-kártyáról nem tűnnek el a nyers adatok. Így ha bármi történik, a végleges törlésig az adat redundancia miatt minden visszaállítható.

​

Ha valami nagyon megzavarná a mérést, a szkennelést a Pause gombra pöccintve bármikor szüneteltethetjük, majd folytathatjuk. Így ha pl. kíváncsiskodók csodálják is körbe az eszközt, nem tudják önhibájukon kívül „összetrollkodni” a pontfelhőt.

​

Érdekes, hogy a műszer teljes panoráma szkenneléssel 180°-ot fordult. Ez azt jelenti, hogy egyszerre két irányban végezte el a letapogatást.

Szóval egy jó tanács a Felhasználóknak: a szkennelés és fényképezés alatt mindig valamelyik műszeroszlop felől álljanak és azzal párhuzamosan lépegessen a felmérés során, különben zajként fognak megjelenni az eredményterméken.

​

A teszt során 7 álláspontot vettem fel, a wekerlei Kós-kapu körül.

Az ezekből származó pontfelhők regisztrációja – egy illesztés kivételével – mind automatikusan történt meg.

A kényelmes, nyár délutáni terepi jelenlét kb. 35 perc volt.  Sajnos, a Földmérő Kutya ide nem kísérhetett el. 

​

A kiolvasást követően a feldolgozás a már említett TRW szoftverben lehetséges.

A pontfelhő valóban szép, a zajt csak a mérés közben elsuhanó buszok és autók, valamint a gyalogosok adták.

 

A Galériába kitett képeken látszanak a korábban említett olyan „kényes” részletek, mint a rendszám,- vagy kresz táblák.

​

A mai cikk főszereplője az X7, a modulárisan felépülő irodai TRW pedig egy nagyobb falat lenne, így bemutatását most mellőzöm.

​

Milyen összefoglaló gondolatokkal zárjam a mai műszerbemutatót?

​

A Trimble X7 egy fantasztikus kis jószág!

Mérete, tömege meggyőző – egy fős, nem feltétlenül kigyúrt személyzet is el tudja hordozgatni egész nap.

Két akkuval, 7-8 órát elketyeg.
Kezelése végtelenül egyszerű és átgondolt.

Az automatikus terepi illesztés nagyon hatékonnyá teszi a felmérést és nem csak azért, mert az irodában már nem kell vele foglalkozni!

Azért is, mert még terepen láthatjuk, hogy hol maradt ki részlet, hol kevés az átfedés…márpedig ha kinn elkészül a regisztráció, akkor az tuti ellenőrzés arra, hogy benn is használható lesz az eredménytermék.

Az önbeállás nem csak arra jó, hogy az analóg libella használatára se kelljen kiképezni a személyzetet!

Járműre rögzítve, önszintező platform nélkül, akár a kocsiból is levezényelhető egy Stop & Go szkennelés vele.

Tudom, tudom: most az jön, említsek korlátot is.

Én egyetlen egyet látok igazából és az a hatótávolság.
Az X7 80 m-es maximumával szerintem elsősorban homlokzatok, épületek külső,- belső szkennelésére, hidak, aluljárók, alagutak, metró,- vagy vonatállomások, egyéb kívül-belül jól körüljárható műszaki objektumok letapogatására való.

Minden olyan feladatra, ami gyors, sűrű átállásokkal megoldható.

Hosszú, vonalas létesítmények mentén történő statikus észlelésre, ahol hatékonyabb a jobban elnyújtott álláspont távok alkalmazása, inkább a Trimble TX8-t javasolnám a gyártó portfóliójából, a maga 340 m-es hatótávolságával.

Mindenesetre a végső konklúzióm az, hogy az X7-tel a Trimble újfent önmagához méltó és kiváló mérőrendszert alkotott.

​

Ezúton szeretném megköszönni a kivételes tesztelési lehetőséget az AllTerra Hungary Kft.-nek, illetve Dömötör Attila szakértő úrnak, aki aktívan részt vett a műszer vizsgálatában és segítette a cikk elkészülését.

 

Képgaléria: