Most át is adom neki a szót:

 

"Nyíltszívű fiatalok voltunk. Pályakezdő mérnökök, még a diákévek hatása alatt, együtt bulizgatva tovább. Ám ahol nincs gyülekezési szabadság, ott gyanús és ellenőrizendő mindenfajta összeröffenés. A nyolcvanas évek Magyarországán éberen óvták az állambiztonság emberei a proletárdiktatúrát, a köztulajdont, megvédve a szocializmus vívmányait, minden külső és belső, valós és vélt ellenségtől. S aztán, a rendszerváltást követően, ugyanők, ugyanolyan titkosszolgálati eszközök bevetésével őrizték a magánvagyont, a kapitalista társadalmat, szolgálták a polgári demokráciát. Meló-meló.

A hatalomgyakorlók el nem tudják képzelni, hogy nélkülük is működhet a világ. Hogy léteznek olyan összejövetelek, ahol róluk szó sem esik. Ahol nem az ő dicsőítésük vagy megbuktatásuk a téma.

A hatalomvesztéstől rettegő hatalom kedvelt eszköze a megfélemlítés. Mivel nem tiporható el simán az ellenlábas, indokot kell találni, s addig is sakkban kell tartani. Ugyanakkor saját legitimitását, intézkedései jogosságát is lépten-nyomon bizonygatnia kell annak a hatalomnak, melynek országgyűlési képviselőit egyetlen jelölt közül választhatja meg a nép. Persze, ha van sör, virsli meg meccs, ki fog filozofálgatni az ilyen hülyeségeken? Voksolj magyar! Addig nincs baj, amíg mást visz el a rendőr!

Sörözések, borozások velünk is megestek. Túrázgattunk, csavarogtunk, kocsmákban és présházakban múlattuk az időt, ahogy más huszonéves ifjak. Földmérők lévén szanaszét dolgoztunk az országban, s ha összejöttünk, dumáltunk, sztorizgattunk a csajokról, a technikai újdonságokról, a disszidensekről meg az itt állomásozó ruszkikról, mint mindenki akkortájt. Ezeket a laza poharazgatásokat, a minket megfigyelők diáktalálkozó és kéktúra fedőnevű akcióknak tekintették. Ellenőrzési pontokat létesítettek a közelünkben, álcázott mikrofonnal, magnóval, infra fényképző géppel, magán rendszámmal ellátott állami autóval dolgoztak. Arra gyanakodtak, hogy illegális újság kiadását tervezzük. S amikor semmi erre utaló konkrétumot nem észleltek, azt jelentették a feletteseiknek, hogy a célszemély roppant óvatos és kiválóan konspirál.

A célszemély én voltam. Egy, a versei kiadásáról álmodozó tollnok. Néhány levelemben – amelyeket felbontottak – kértem a barátaimtól írásokat, rajzokat, egy meg nem született folyóirathoz. Az árnyékra vetődő III/III-as ügynökök úgy magyarázták a kudarcomat – saját kudarcukat leplezendő –, hogy még idejében felderítették a szervezkedést, beszéltek a fejemmel, és sikerült megakadályozni a társadalom számára veszélyes csoport létrehozását, működését.     

Örülök, hogy megismerhettem ezt a 190 oldalas, nemrég még „Szigorúan titkos!” és „Különösen fontos!” minősítésű, államtitokként kezelt anyagot. Legalább van sejtésem arról, hogy mik történhetnek ma a hozzám hasonló célszemélyekkel az országban, a világban.

Nagy mázlim, hogy 1982-t írtunk és nem 1952-t, amikor az ügyem kipattant. Harminc évvel korábban még megkínoztak volna, és saját elképzelésük szerinti vallomást csikartak volna ki belőlem a fogdmegek. Így csak „adategyeztetésre” rendeltek be egyszer-kétszer. A beszervezésemmel is megpróbálkoztak, mondván, hogy kegyeskednek eltekinteni a történtektől, ha a továbbiakban nekik dolgozom. Két idegesen dohányzó fickóval és egy vallatólámpával szemben, nagy bátorság, tapasztalatlanság szülte vakmerőség kellett ahhoz, hogy ne vállaljam. Az aktáimat 1989-ben, a rendszerváltáskor zárták le. Akkor már bárki alapíthatott lapot; nem számított államellenes tevékenységnek.

A jegyzőkönyvek, határozatok, feljegyzések, intézkedési tervek legérdekesebb részleteit közreadom.  Rengeteg baki van a szövegekben. A precizitás nem volt a jelentésírók erőssége; például az én nevem legalább 3-4 változatban szerepel.

Nem célom elégtételt venni, igazságot szolgáltatni, se sértődötten hepciáskodni, se tudálékosan elemezgetni a történteket, és büszkén, urasan ítélkezni vagy megbocsátani. A neveket, aláírásokat le is vágom a beszkennelt lapok aljáról; nem a ki a lényeg, hanem a mi: az inkvizíció, a holocaust, a málenkij robot, a vörös- és fehérterror. Annak nem szabadna megismétlődni! Az ellenségnek tűnő – ellenségnek feltűntetett – ártatlan emberek kinyírása nem szép dolog!

Látszólag könnyen veszem, de semmiképp sem szeretném elbagatellizálni ezt a kis „magánsztorit”, megelégedve néhány epés beszólással. A ziccereket leütögetem, ám itt azért ennél többről van szó. Ez nem játék. Ez egy szörnyű jellemzés. Egy gyalázatos bizonyítvány. Amit nem rólam állítottak ki. Hanem magukról, a honunkról, a korunkról. Nincsenek illúzióim. Amikor e sorokat írom – harminc évvel később – már köztudott, hogy mindenhova befészkelték magukat a titkos ügynökök; nemrég a pápát is lehallgatták.  

A Fiastyúk fedőnevű ügy, a Fiastyúk-fiaskó jó sok embernek adott munkát. Legutóbb a történeti levéltár dolgozóinak. Többhónapos kutatás nyomán állt össze a kép. Nem győztek csodálkozni, hogy a semmiből, hogyan lehetett ekkora lufit fújni. Mikor már világosan látszott a melléfogás, akkor sem hagyták abba a megfigyelésemet. Eredményt akartak! Egész apparátust állított rám az állambiztonság. S naná, hogy a közvetlen környezetemben is akadt egy-két haver, aki jelentgetett rólam. Mindenre van ember: könyvírásra is, könyvégetésre is.

Nem eresztem bő lére a mondandómat e kötetben. Az internet korában az már igencsak ellenkezne az olvasói elvárásokkal. Röpke magyarázatokat, adalékokat, jegyzeteket fűzök csupán a hivatalos papírok bemásolt részeihez, acélból, hogy a valóság összevethető legyen azzal a fantomképpel, amit kreáltak rólam a szorgalmas fürkészők. Az alkimisták és a boszorkányüldözők kergethettek egykoron ilyen téveszméket. Bizonyítékot találni arra, ami nincs. A középkorban nyilvános tárgyaláson ítéltek el egy kakast, mert a vádlói szerint tojást tojt. Én nem tojtam tojást! Kérem a kételkedőket, bizonyosodjanak meg róla: kukkantsanak be a hátsómba!

 

 Wessely Gábor

célszemély"

 

A könyv 2.700Ft-os áron rendelhető.

Számlaszám: 70400108-10000441. (Bátaszék és Vidéke Takarékszövetkezet)

Postai csekkes befizetés esetén: Wessely Gábor, 7130 Tolna, Garay u. 30.

 

Wessely Gábor az alábbi e-mailcímen érhető el: wessely@tolna.net

Könyvajánló - A Fiastyúk fedőnevű államtitok

Abba a megtiszteltetésben van részem, hogy egy-két sort írhatok Wessely Gábor as. Tukán barátom most megjelenő, új könyvéről, egy újabb "Egyszínű füzetről".

 

Tudom-tudom, egy "nem-szakmai" könyv bemutatása kissé idegenül hathat egy ilyen műszaki weboldalon. De aki beleolvas ebbe a műbe, rájön miért is van itt a helye a leírások közt és miért van ott a helye minden GEO-s könyvespolcán.

Gábor összetéveszthetetlen szarkasztikus stílusában mesél az emberarcú szocializmus megfigyeléseiről, mely elérte az Alma Materünk kapuit, a hagyományörző, jókedvű diákokat és szakmánk képviselőit is.