Stonex S70G 2-frekvenciás RTK tablet
Mikor felmerült az új Stonex RTK tablet bemutatásának lehetősége, megmondom őszintén kissé elbizonytalanodtam.
Néhány hónapja csupán, hogy részletes leírást publikáltam a nagyon hasonló
RUIDE N80T-ről, így azt gondoltam, nem biztos, hogy túl sok újdonságot tudok mondani majd erről a mérőrendszerről.
Szerencsére, az S70G nagyon gyorsan rácáfolt ezekre az érzéseimre. Sajnos, elég rövid időre kaptam csak meg, így bele kellett húznom, hogy minél többet ki tudjak hozni belőle.
Kezdjük megint egy kis múltba révedéssel!
Mai alanyunk jó nevű felmenőkkel büszkélkedhet: 2012-ben jelent meg a Stonex S7 GNSS műszercsalád, melynek „G” jelzésű tagja kézi vevő létére már képes volt a centiméteres nagyságrendű, geodéziai megbízhatóságú észlelésre. Ezt integrált 2-frekvenciás vevőjének és 2-frekvenciás antennájának köszönhette.
Pont kézi (handheld) kialakítása miatt a gyártó és forgalmazó önmagában az eszközt elsősorban nagy pontossági igényű GIS feladatokra pozícionálta.
Persze, kiegészítve egy külső passzív antennával és antenna kábellel minden-a-boton geodéziai RTK roverként is alkalmazható volt.
Ha pedig úgy alakult, aktív GNSS fejezet vezérlőjeként is funkcionált, Bluetooth kapcsolaton keresztül.
A most, 2020 júniusában megjelent Stonex S70G – melynek név választása is a fenti szériára utal – hasonló műszaki és piaci elvek mentén halad.
Esetében mérőrendszer alapja egy nagy teljesítményű Android 9 operációs rendszerű tábla PC.
Hátlapi csatlakozósorára épül rá egy 2-frekvenciás, multi-konstellációs, 184 csatornás GNSS modul. Ennek antennakimenetére tekerhető fel a szintén multi-konstellációs, 2-frekvenciás SA15 helikális antenna.
Készen is van a speciális, nagy pontosságú kézi térinformatikai adatgyűjtő.
Meg kell hagyni, hogy a UniStrong nagyon ért a terepálló tabletekhez.
Kézbe véve az eszközt, érződik rajta a törhetetlenség.
Képernyőjének mérete és tudása ellenére kifejezetten keskenynek tűnik, a maga 13 mm-ével. Ha már szóba került a kijelző mérete: 8”, felbontása 1920x1200, fényerőssége 500 nit. Azért ennyi gyertya fénye egy négyzetméteren elég jó terepi szemlélhetőséget biztosít.
Tabletként rendesen meg van tömve érzékelőkkel, kamerákkal, ezenkívül duálSIM-es, 64 GB-os memóriája microSD kártyával tovább tuningolható.
A kártyahelyek egyébként az akkumulátor kamrában, a 8.000 mAh-s telep alatt kaptak helyet. A cserélhető telep kifejezetten szimpatikus módon, több ponton is rögzítve van.
A töltés és kábeles adatátvitel USB-C csatlakozón keresztül valósul meg, de persze adatcseréhez használhatjuk a Bluetooth-t vagy a WiFi-t is. Az előbbi segítségével bármilyen intelligens GNSS fejezet vezérlője is lehet. A WiFi-nek köszönhetően pedig bármilyen hotspot-ra kapcsolt telefont elérhet terepen, egy kis netért vagy korrekcióvételért. Már ha erre igény mutatkozna a két belső SIM kártya mellett…
Kézi vevőként való használatához kapott egy leszerelhető műbőr tenyérszíjat.
Korábbi cikkeimben megtettem, így most ebben is leszögezem: annak ellenére, hogy ezek a kézi megoldások geodéziai megbízhatóságot szolgáltatnak, attól még nem geodéziai vevők.
Pontszerű felméréshez és kitűzéshez szükségünk van arra, hogy az antenna fáziscentrumát függőleges merev vetítővel (értsd: antennarúddal) meg tudjuk jeleníteni a föld felszínén.
Márpedig az ilyen pontszerű mérésre a tablet tetején figyelgető SA15 antenna ebben a formában nem alkalmas.
Mi van, ha mégis precízen akarunk mérni az S70G-vel, ám nem szeretnénk külön külső, passzív geodéziai tányérantennára költeni?
Csináljunk az SA15-ből külső antennát!
Persze, egyből felmerül, hogy miként lehet egy olyan henger alakú antennát a botra rögzíteni, melynek csatlakozója az alján, ráadásul az állótengelyében van. Hogy fog így egybeesni az antenna és maga a rúd tengelye?
Az olasz gyártó ezt nagyon szellemes módon oldotta meg. A helix antenna csatlakozójába beletekerünk egy antennakábelt, majd egy 10 cm magasságú, henger alakú tartón átfűzve az egészet egy szorítógyűrűvel rögzítjük.
A mérőrendszerhez kapott kéttagú antennabot felső 5/8”-os csavarfejében egy akkora furat van, melybe az antennakábel pont belefér, így az az antennarúd belsejében fut le.
A már a helix antennát tartalmazó toldót – melynek alja szintén 5/8”-os menet – szépen rátekerjük a bot tetejére. Az antennakábelt a bot alsó részén található oldalsó résen kihúzzuk és a tablet GNSS moduljához csatlakoztatjuk. Kész is a minden-a-boton roverünk!
Jópofa megoldás és nagy előnye, hogy az antennakábel védve van a bot belsejében. Így nem akad bele semmibe, az antenna felőli csatlakozó pedig nem törik meg. Emellett hihetetlenül könnyű a rover, egész nap hurcolászható a teljes mérőrendszer.
Az eszköz hátránya magának a kábeles megoldásnak a számlájára írható: elszoktunk már a kábelezgetésektől, csavarozgatásoktól. Márpedig ezt minden mérés elején el kell játszani.
Mondjuk az is igaz, hogy ugyanez a helyzet bármilyen kábeles RTK kialakításnál, felségjeltől függetlenül.
Maga a mérés az S70G-vel – lévén a CUBE-A alkalmazással használtam, túl sok újdonságot nem hozott. Elvégeztem vele a szokásos kis rutinomat: bemérés, kitűzés, rajzolás, stb.
Azt figyeltem meg, hogy egy leheletnyi idővel hosszabbak voltak az inicializálások, mint a gyártó más GNSS eszközeinél. Itt most nem kell egyből hosszú perceket vizionálni, de volt lefordítás, ami után 12-16 mp-et mértem az új FIX-ig.
(Ja, zárójelben jegyzem meg, hogy ha valaki valamilyen saját, 3rd party programot szeretne használni, a CUBE Connector rétegszoftvert telepítve, használhatja akár azt is az S70G-n!)
Node, aki elolvasta a fentieket, abban automatikusan feltolulhat a kérdés, hogy mit tud ez az aprócska antenna, pl. egy másik műszerrel összevetve?
Pontosan így voltam ezzel én is: oké, hogy most már fenn van a bot tetején 2.10 m-en (ugyanis a toldó miatt ez a műszermagasság), meg, hogy önmagában jól mér, a maga mért pontokat jól tűzi vissza, de vajon mennyire vannak ezek a helyükön abszolút értelemben?
Meg kell vallanom voltak félelmeim ebben az ügyben. Éppen ezért néhány kedves kollégámmal-barátommal felkaptunk egy Trimble R12 vevőt s végeztünk pár tesztmérést.
Azért az R12 mégiscsak a világ egyik legjobb – ha nem a legjobb – eszköze. Szóval, nyugodtan tekinthetjük referenciának a vele mérteket.
Az R12-vel a GNSSNET-ről, az S70G-vel a GeoNET-ről származó korrekciókkal dolgoztunk.
Ugyan az EOV koordinátákat a Trimble-ben és a Stonex-ben is a gyártók saját fedélzeti VITEL transzformációi számolták, én a nyers WGS értékeket az on-line EHT-ben is áttranszformáltam.
Azt kell mondanom, döbbenetesen jó eredményeket kaptunk.
A mérések során Y-ban a legnagyobb hiba 21 mm, X-ben 18 mm, magasságban pedig 25 mm volt.
Jóóó…hát picit csúsztattam az előbb, a legnagyobb hiba X-ben ugyanis 43 mm volt. Ezt azonban az egy fa tövében produkálta a Stonex S70G. Igazság szerint vérszemet kaptunk a terepen látottaktól és direkt olyan helyen is próbálkoztunk, ahol tudtuk, hogy az R12 ilyen környezetre kitenyésztett ProPoint GNSS motorja jobban fog teljesíteni.
A másik érdekességet a magassági eltérésekben tapasztaltuk. Lényegében a fent leírt „kiugró” 25 mm-en kívül, valamennyi magassági koordináta 1 mm-re(!) jött vissza.
Bárhogy is, de ezek után be tudtunk írni egy ceruzás kisötöst pirossal az S70G-nek!
Foglaljuk össze a tapasztalatokat!
Kézi vevőként, továbbra is csak GIS alkalmazásra javasolnám az SA15 antennával, ám ugyanezzel szellemesen átalakítva, már akár minden-a-boton RTK roverként is megállja a helyét.
Ez utóbbira mutat az, hogy összevetve egy teljesen más gyártó eszközével, teljesen más CORS szolgáltatótól kapott RTK korrekciókkal számított pozíciók eredményeivel, a teszt alatt mindössze 2 cm alatti átlagos hibát produkált.
Lássuk be, ez azért <1 millió HUF-ért elég meggyőző!
Természetesen ez a műszercsomag rendelhető a külső, passzív SA45 geodéziai antennával is.
Ezúton szeretném megköszönni Nagy Géza Úrnak és a Geotools Europe GNSS Kft.-nek, hogy lehetőséget biztosítottak ennek az eszköznek a kipróbálására.
Képgaléria:
