Korábban a Robot mérőállomásokról szóló cikkeimben már fejtegettem, hogy a kínai műszergyártás miként és milyen gyorsan ugorja meg egyre-másra a magasabb geoinformatikai technológiai lépcsőket.
Úgy fest, egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk, ez pedig az statikus szkennerek mezőnye.
A távol keletről érkező, nagy teljesítményű téradat-gyűjtők korántsem tekinthetők már újdonságnak, hiszen a SLAM alapú kézi mobil térképező rendszerek alaposan elárasztották a hazai és világpiacot.
Lehet persze cifrázni ezeket, de az alacsony befektetést igénylő, leggyakrabban
LIVOX MID-360 érzékelő köré épített mérőrendszerek hardveralapja ugyanaz. Az eredménytermékek minősége pedig egyelőre még elmarad a statikus társaikétól.
A szkennerek evolúciója nagy hasonlóságot mutat a GPS-GNSS törzsfejlődésével. Ott is időbe telt, míg az egyes szakágak kiismerték, hogy a különböző pontosságigényű feladataikhoz a műholdas helymeghatározás melyik megbízhatóságú, kiépítésű eszköze a legmegfelelőbb.
Talán még emlékszünk az alapvetően GIS célú eszközök térnyerési próbálkozására, vagy éppen a csökkentett funkcionalitású műszerek megjelenésére a geodéziai piacokon. Ezeket főként a piacszerzés és a költségcsökkentés motiválta.
Bizony, ahogy a GPS-eknél akkoriban, manapság a SLAM-ek esetében is a nagyobb teljesítmény és pontosság nagyobb befektetést igényel.
Ezzel egyébként semmi probléma nincsen, hiszen mindig a feladat elvárt pontossága az, ami meghatározza a felhasznált mérőeszköz milyenségét.
Egy fakataszter, társasházi,- vagy pincealaprajz készítésére kiválóan alkalmas kézi szkennert nem vetnék be hídellenőrzésre, vagy ipari padló egyenetlenség vizsgálatára. Ahogy un. karos közel szkennerrel sem állunk bele körforgalom felmérésébe.
No de, forduljunk rá mai statikus szkennerünkre és nézzük meg,
ezúttal mit kaptunk a FORGEO-tól!
A RUIDE SPL szkennercsalád tagjai a cégcsoporton belül a SOUTH-ból „öltöztek át”.
A szériában négy kiépítés érhető el: SPL-1500 / SPL-620 / SPL-370 és SPL-180.
Elnevezésükben a szám a szkennelési hatótávolságra utal méter dimenzióban.
Nekem most az SPL-370-hez volt szerencsém.
A családtagok a hatótávolságokon túl más-más szkennelési sebességgel is bírnak.
Míg a SPL-180 és SPL-370 „csak” 500.000 pt/mp-cel,
addig a SPL-620 már 1.200.000 pt/mp,
sőt az 1500-as 2.000.000 pt/mp teljesítményre képes.
Ez utóbbi megbízhatósága 3 mm@100 m, a többieké pedig 5 mm@100 m.
A szérián belüli diverzitás nem csak a fentiekben merül ki, hanem számos integrált szenzor kombinációjában is. Ezek felsorolástól most eltekintenék, de a forgalmazói honlapon a témában részletes táblázat érhető el.
Az aprócska műszer egy aprócska hordládában érkezett. A téglatest alakú szkenner tömege még töltött teleppel sem éri el a 6.5 kg-ot.
A hozzá kapott teleszkópos kompozit háromláb méretére sem lehet panasz.
Tetszetős, kompakt kis terepi kombó ez!
Kiemelve dobozából az SPL-t látjuk, hogy speciális, gyorsoldós talppal rendelkezik, mellyel egy mozdulattal tudjuk rögzíteni az állványára. Ebben is és megjelenésében leginkább a FARO FOCUS-ra emlékeztet.
A jobb műszeroszlop oldalán találjuk az akkumulátor kamrát.
A 3.400 mAh-s cserélhető áramforrás mellett itt foglal helyet az adattárolásra és -cserére alkalmazott 256 GB-os USB pendrive is.
A csomag két akkumulátort tartalmaz. Ezek egyenként egy töltéssel kb. 4 órányi munkát tesznek lehetővé. Az eszközhöz egyébként lehetőség van külső telep csatolására is.
A bal műszeroszlop oldalát szinte teljes egészében a szkenner 5”-s nagy fényerejű és -felbontású, színes érintőképernyős fedélzeti vezérlője uralja.
A kezelőszoftver jól áttekinthető, logikusan felépített. Amennyiben szükséges, a mérőrendszer távvezérlése bármilyen okos eszközről, WiFi kapcsolaton keresztül is megoldható.
A műszer két integrált kamerával rendelkezik, egyenként 12.3 MPx-es felbontással. Az egyik előre, a másik rézsútosan felfelé néz.
A teszteket még téli szürke és komor fényviszonyok között készítettem. Ennek ellenére a pontfelhők kamerákból származó RGB színei elég szépek lettek.
Egyetlen apróság a megjelenés kapcsán, hogy mind a valódi-, mind az intenzitás színezésnél a műszer alatt keletkező vakkúp alapkörének szélein fekete-fehér „karima” jelenik meg a pontfelhőben. Ezek a pontok is a „helyükön” vannak, csak színezésük üt el a környezetüktől.
A mérés menete végtelenül egyszerű.
Nagyban megkönnyíti, hogy a műszer „önbeálló”, elég tekintélyes kompenzálási tartománnyal. Így az álláspontokon nem nagyon kell vesződni az állótengely függőlegessé tételével.
Az SPL-370 már rendelkezik integrált L1 GPS vevővel, mely kültéri munkák esetén segít az álláspontok könnyebb relatív illesztésében.
A projekt létrehozása után számos gyárilag konfigurált szkennelési profilból választhatunk: indoor/outdoor (bel-/kültéri), felbontási-, hatótávolság értékek, stb.
Emellett magunk is összeállíthatunk és lementhetünk saját paraméterkészletet.
Utána csak rákoppintunk a mérés gombra és igyekszünk elugrani a felmérés útjából, amire egy pl. 18, vagy 36 mp alatt lefutó észlelés esetében ténylegesen szükség is van.
A műszer előre-hátra szkennel egyszerre, így egy teljes dómszkennelés vízszintes értelemben 180°-os fordulatot jelent.
Az eredmény 2D-be kiterítve szürkeárnyalatos színezéssel megjelenik a kijelzőn. Ezen lehetőségünk van még négyszög szektorozással további részleteket kijelölni és azokra további szkennelési paramétereket (pl.: nagyobb felbontás, RGB színezés) beállítva, kiegészítő méréseket indítani.
Átállva a következő álláspontra, ismétlődik a fent bemutatott folyamat. Az utolsó állás befejeztével pedig lezárjuk a projektet.
Nagyon fontos, hogy már terepen ügyeljünk a pontfelhők közötti átfedésre.
40% a minimum, de nem baj, ha még ennél is jobb!
Azt tapasztaltam, hogy kültéren 10-14 méteres álláspont távolságok esetén az irodai automatikus illesztés gond nélkül és pontosan lefut.
Ahogy említettem, a tesztméréseket még a téli hidegben végeztem.
A műszer működési hőmérséklete -20°C - +60°C között van.
Noha, nem értem el az alsó határt, egyik nap az észlelések kezdeti szakaszában, nagy sebességű forgás közben furcsa, halk nyikorgást tapasztaltam a műszer alsó részéből. Egyből gyors telefonos segítségkérés, majd a forgalmazón keresztül a gyártó megnyugtatott, hogy nagy hidegben a fémötvözet korpusz akklimatizálódik…és valóban, ahogy a rendszer néhány perc alatt „felfűtötte” magát munka közben, a hangjelenség megszűnt.
Az adatok kiolvasása a már említett USB pendrive-ra történik.
A műszercsomag része a hardver kulcsos, örök licences AcuteLAS Studio iroda feldolgozó szoftver.
Az alkalmazás viszonylag egyszerű lépéseken keresztül visz végig az előfeldolgozáson.
Számomra a pontfelhő darabok relatív kézi illesztése speciel pont nem akart kézre állni, éppen ezért írtam fentebb, hogy megfelelő átfedésekkel készült szkennelésekből egyszerűbb az automatikára bízni a regisztrációt.
Ennek eredményeit a szoftver látványosan és elég jól dokumentálja. Az illesztés legnagyobb, illetve maradék középhibáján túl, az átfedések százalékos kimutatása mellett információt kapunk külön-külön minden álláspont és a csatlakozott álláspontjaik viszonyáról is. Persze, ezek után is érdemes átmolyolni a teljes pontfelhőt és ha kell (ez velem is előfordult), kézzel belenyúlni.
Persze, az AcuteLAS nem csak elő-feldolgozó program.
Három modulja is van, amiből az állószkennerhez a „Terrestrial” és az „Analysis” funkciói olyan lehetőségeket kínálnak, mint pl. a térháló generálás, szintvonalazás, szűrések, klasszifikálás, mérési eszköztár, sőt némi 3D-vektorizálás, CAD megoldásokkal.
Dongle nélkül a szoftver egyszerű nézegetőként működik már meglévő projektjeinkhez. Dicséretes módon így is engedi ezek kiírását általános (Las, LAZ, E57…) formátumokba.
A kezdeti mellényúlásokat követően több sikeres mini projektet is abszolváltam a teszt során.
Ebből kettőt, a két talán legjobban sikerültet emelném ki.
Az egyik egy körforgalom, amit 22-25 perc alatt, 13 állásból oldottam meg – álláspontonként 36 mp-es szkennelési idővel – és kb. 10-11 m-es műszerállás távolságokkal. A szkennelés felbontása 12 mm volt. Itt a legkisebb átfedés 43%, a legnagyobb 81% volt, a maradék középhiba pedig 5.23 mm lett. A mérési folyamatokat megnehezítette a folyamatos gyalogos, kerékpáros, illetve személygépjármű és autóbusz forgalom.
A pontfelhőből rengeteg szellemképet kellett utólag letakarítani.
A másik projekt egy 25-28 perc alatt, 19 álláspontból végrehajtott tesztmérés. A szkennelési felbontás 24 mm, azaz kisebb, mint az előbbinél, az álláspontokon szkenneléssel töltött idő pedig 18 mp volt. Nagyobb volt a munkaterület, ám szinte semmiféle külső tényező nem zavarta a mérést. A műszerállások itt csak 7-8 méterre voltak egymástól, a legkisebb átfedés 27%, a legnagyobb 90%. A teljes illesztést 2.91 mm maradék középhiba jellemzi.
Ilyen számok mellett tüzetesen átvizsgáltam a pontfelhőket.
Ellenőriztem a kandelláberek, táblatartó csövek vízszintes metszetét, szépen kiadták a kört.
Emellett persze mértem a többszörös átfedésű pontfelhő darabokon „burkolatvastagságot” is.
Általában minden ilyen helyen 4 mm-es vertikális távolságot mértem a legtávolabb szóródott pontok között.
Hogyan foglalhatnám össze tapasztalataimat?
A RUIDE SPL egy kis tömegű és méretű állószkenner.
De nem csak ezek miatt kifejezetten jó vele dolgozni terepen. A szoftvere egyszerű, de mégis mérnöki szemléletű, innovatív.
A libellával sem kell nagyon kínlódni az álláspontokon.
Speciális állványa szintén könnyű, ráadásul furmányos módon nem csak a lábak hosszáig lehet kihúzni, de a központi tartórésze is tovább emelhető. Így 2 m feletti álláspontmagasság érhető el vele.
Szememben ugyanakkor pont az is hátránya, hogy túl speciális. Szeretem, ha egy szkenner hagyományos állványra 5/8” szívcsavarral is rögzíthető. Munkáim során, „keményebb” munkakörnyezetben nem egy alkalommal kellett a szkennert nehéz fa műszerállványon használni, vagy pl. pillérállványra rögzítve csaknem talajszintre letenni.
Gondolom, erre a RUIDE-nál is van megoldás, átalakítók, adapterek formájában.
Ami a szoftvert illeti, szintén nagyon sokrétű, átgondolt irodai megoldásról beszélhetünk. Kézen fogva vezeti végig a Felhasználót a lépéseken a georeferált pontfelhőig.
Szépen rendereli a pontfelhőt, ráadásul gépigénye sem eget rengető.
Számomra, aki Stonex és Trimble feldolgozó megoldásokon szocializálódtam - és így hajlamos vagyok ilyen szemüvegen keresztül szemlélni a világot,- eleinte kissé nehéz volt belerázódnom, szokni kellett a logikáját.
Első körben el is kezdtem összeírni az ötleteimet, kritikai észrevételeimet a forgalmazónak, ám pont mire végeztem, megérkezett egy verzióváltás, ami nagyon jót tett az AcuteLAS kezelhetőségének.
Nyilván csakúgy, mint bármelyik gyártó szoftverénél az itt elkészített eredménytermék általában egy másik, tematikus célalkalmazás bemeneti adata lesz, aszerint, hogy mi a megrendelői igény felénk (pl.: réteghelyes tervezési alaptérkép, szilárdtest modell BIM-hez,…).
Tehát összeségében a RUIDE SPL statikus szkennercsomag esetében elmondható, hogy a gyártó kiválóan megugrotta a piac elvárásait, nem lesz oka panaszra annak, aki valamelyik SPL családtag mellett dönt.
Jelenlegi pedig még a széria középpályásai is nagyon kedvező árúnak mondhatók versenypályájukon.
Most pedig tényleg nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem a FORGEO Kft.-nek és Forgó Zoltánnak, hogy kipróbálásra rendelkezésemre bocsátotta a mérőrendszert.
Képgaléria
Comments